MEGJELENT:
ISTEN HÁZÁBAN KÖZÖSSÉGBEN
Bencés monostor ezer éve Bakonybélben
A bakonybéli völgyben közel 1000 éve élnek bencés szerzetesek. A megszentelt helyen - a többnyire kényszerű szétszóratások után - a megtérés és a visszatérés készsége teremtett kontinuitást.
A könyvben olvasható a monostor története és a templom művészettörténeti leírása, melyet 80 fotó gazdagít. Megismerhetjük az itt élő emberek önmagukhoz, egymáshoz és a tájhoz való viszonyát.
Az ezeréves monasztikus kultúra csak töredékekben maradt ránk; ezek azonban hírt adnak az egészről, a gondviselő Istenről és a benne bízó emberekről.
A könyv kapható Bakonybélben,
a monostor ajándékboltjában.
Megrendelhető: www.szentmauriciusz.hu
Ára: 2900 Ft
Anzelm OSB testvér fényképeket küldött. Az ikonokat 2014, január 26-án áldották, és szentelték meg Bakonybélben.
A Szent Pachomius Dékánia rekollekciója
A Szent Pachomius-dékánia - múlt év november végén – a lelkinapját, Krisztus Király főünnepe előtti napon tartotta meg.
Békéscsabán élő oblátusok közössége szeretettel várta a dékánia oblátusrektorát Bakonybélből érkező Vásárhelyi Anzelm OSB testvért, valamint a dékániához tartozó oblátákat és oblátusokat.
Az oblátus közösség márt 8 éve együtt imádkozik a Békéscsabán lévő Zsolozsmás Közösséggel. A dékániánk tagjai még Gyuláról, Szegedről, Almáskamarásról igyekeztek részt venni a lelkinapon. Békéscsabai két testvérünknek dolgozniuk kellett és ezért nem tudtak közöttünk lenni. A Makón élő testvérünk betegsége folytán sajnos nem tudta velünk tölteni e napot, a dékániánkat vezető Csanád testvér, lázas betegen feküdt odahaza. A nap folyamán gyógyulást kívántunk mind kettő számára.
Anzelm testvér részletesen kidolgozott programot hozott, az előadás témája volt:
LELKIVEZETÉS
ahogy azt Jézus, ahogy azt a Szentlélek gyakorolja "Akiket Isten Lelke vezérel, "azok Isten fiai(nem
"Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai (nem a felette éné!).Nem a szolgaság lelkét kapták ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét kaptátok, melyben az kiáltjuk. Abba, Atya. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk."
Csak aki fiúvá válik, válhat atyává. Felvetődtek saját megfogalmazásunkban a következő kérdések:
1. Mi Jézusnak a vágya? (Jn 17, 20-24)
Hogy mi, emberek találkozzunk és kapcsolatban, azaz egységben legyünk egymással,
vö.: „egyek legyenek, hogy így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem”.
Ahogyan Jézus vezet (Jn 3, 1-22, Jn 17)
2. Mi a lelkivezetés? – eszköz, hogy Jézus vágya, a mi vágyunk beteljesedjen
3. Hogyan?
4. Honnan hová? – Szétszórtságból az egységre veze.t
Jézus válasza: Jn 3,8: „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, nem tudod honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki a Lélekből születik.” – ez nem azonos a kiszámíthatósággal, hanem a meglepetések világa ez. A bizalom terében engedelmességben együtt mozgunk, együtt létezünk.
A halálból az életre, ez az újjászületés, mondják: „Halálélmény a születés.”
Mit jelent a halál?
5. A tanítvány lelkülete, ahogy azt Benedek leírja:
RB3,6: szófogadó, engedelmes
RB 6,6: a hallgatásra, meghallgatásra kész
RB 2,5: szívével hallgatja, szívébe fogadja
RB5, 9.16: jó lelkű engedelmesség (nem zúgolódva vagy késlekedve,
RB 36,10. hibázik – alázattal feltárja
RB 58, 7: valóban Istent keresi, buzgó az istenszolgálatban, az engedelmességben, és a méltánytalanságok elviselésében
6.1. A mester lelkülete, feladatai
6.2. Benedek apátképe
Ez teszi képessé, hogy gyűlölje a bűnöket, szeresse a testvéreket.
Feladatként kaptuk:
Keress a Regulában olyan utalásokat, szövegrészeket, ahol nyilvánvaló, hogy Benedek bizalommal tekint az önmagával küszködő, Istent kereső tanítványra!
Anzelm testvér előadása és a közös beszélgetések, feladatok megoldása után a záró körben jó magam elmondtam, hogy most már teljesebben értem és átlátom, hogy miért is van szükségünk lelkikísérésre, lelkivezetésre. A hitünk és akaratunk által Jézus útját követni sokkal könnyebb, ha segít ebben egy lelkivezető. Ő az, aki az utunkban egyengeti a köveket, rávezet, hogyan kerüljük ki az akadályokat, és mi módon lehet megküzdeni az életünk nehézségeivel.
Nem kész megoldásokat kínál, hanem lehetőségeket mutat az evangéliumi élet követéséhez, és Szent Benedek apát Regulájában megtalálható tanítás megéléséhez.
/Összeállította: Pálfi Tünde Mónika OSB obl. Békéscsaba, 2014. 01. 08./
2012.06.02. - Zsolozsmás lelkinap Orosházán
Már hetek óta tudtuk: A meteorológiai nyár üdvözléseként június első hétvégéjén egy kerékpáros zarándoklatra indulnak a Zsolozsmás közösség bátor tagjai. Krizsán Misi és Ági hajnali indulást tervezett gondolván azokra is, akik nem rendelkeznek gyorsan robogó versenybringákkal. Így azután a madarakkal ébredve, öt órakor a régi csorvási úton találkozott, és egy rövid úti imádság elmondása után útnak is indult a hattagú csapat.
Hála Istennek jó tempóban, kis forgalomban és ragyogó, épp bicajozásra való időben haladtunk. Csorváson egy nagyobb lélegzetvételnyi szünetet tartottunk, itt reggeliztünk meg a főtéren. Ekkor már az utunk kétharmadát a hátunk mögött tudtuk. A csapat összetartását igazolta az, hogy útközben senkit sem maradt, szakadt le a többiektől. Az indulásunk után pontosan három órával, azaz nyolc óra után pár perccel csengettünk be az orosházi plébánia kapuján.
A mindig mosolygós Laurinyecz Misi atya nagy szeretettel fogadott bennünket. Amíg az autóval érkezőkre vártunk, lepakoltuk a csomagjainkat. Misi atya megmutatta a szobáinkat, ahol lepihenhettünk és azt a helyiséget, ahol együtt voltunk a nap folyamán.
9 óra után megérkeztek az „autós" csabaiak, valamivel később a makóiak is befutottak.
Krizsán Misi gitáros kíséretével énekkel hangolódtunk rá Misi atya elmélkedésére. Témája a zsoltár volt. Ezt igyekszem most összefoglalni a Kedves Olvasónak:
A zsoltár alapvetően olvasott szöveg, ebből kifolyólag más fajta kapcsolatot tételez fel az olvasója és Isten között. Feltehetjük a kérdést magunknak: imádság-e ez a számunkra?
A zsoltár szavainak olvasása recitálás, azaz újraidézése annak a szövegnek, amit valaki egyszer sajátos szándékból leírt. Nem szépirodalmi források. Az olvasó részéről sajátos jelenlétet igényel, ugyanakkor hiánya annak, aki már nincs itt.
A zsoltárszövegek rendszeres felidézése különleges tiszteletből történik, hiszen hálásak vagyunk annak, aki ugyan nem tartozik hozzám, mégis szavaival az életemet alakítja.
Kulturális műsorok, alkotások célja nem az olvasó átalakítása, csupán szórakoztatása, pihentetése. Ám főként a reklámok által nagyon sok helytelen dolog is átkerül a gyermek és felnőtt fejébe, lelkébe, ami romboló hatású.
Az képes átalakítani, amelyet belsőleg tudok a sajátommá tenni. Szent Pál mondja: „Öltsétek magatokra Krisztust!" A szent szövegek olvasásával csodálatosan szép és értékes ruha Krisztus magunkra öltése.
Mózes törvénye és a próféták egyes szám második személyben íródtak, a zsoltárok könyve egyes szám első személyben. Krisztus kapcsolatban volt a zsoltárokkal, vagy utalt rájuk vagy idézett belőlük. Voltaképpen úgy beivódott Jézus mindennapjaiba, mint ma a slágerszövegek, régen a zsoltárok szövegét idézték éppen így. Az akkori kornak az volt a szokása, hogy egy-egy szókapcsolatból a zsoltárok szövegei jutottak az ember eszébe.
A zsoltárok nem Jézus szavai, de szoros kapcsolat van köztük; soraikat olvasva sok mindent Jézusról tudhatunk meg. Jézus maga mondja a Lk 24,44-ben: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Isten (a küldő) terve és Jézus Krisztus (a küldött) személye alapjában összehangolt és összekapcsolódó.
A négy evangélista mindegyike ír zsoltáridézetet, Lukács a legtöbbet, 17-et. Úgy teljesíti be a tervet Krisztus, hogy minden Felé irányul, és minden Róla szól. Az emmauszi tanítványok megértették, ha nehezen is...
Kérdés: Mi okoz nekünk örömet, ha nem a minket teremtő Isten akaratát keressük?
Én hol vagyok ebben a kapcsolatrendszerben?
A zsoltárok írói konkrét emberek, akik saját sorsukról írtak, akik a mi sorsunkat élték meg. Az Isten emberi sorsokkal jeleníti meg Krisztus sorsát. Az emmauszi tanítványok szíve azért lángolt, mert nekik és róluk szólt, mert személyesen őket szólította meg.
Azzal, hogy Jézus bűnös testhez hasonló formában jött le a földre, magára öltötte emberi sorsunkat. Ha abban a korban élünk az akkori hagyományok között kötve megszokottságoktól, talán fel sem ismerjük Jézust. Ha nem szól nekünk, hogyan esnek latba egy ács fiának szavai?
Az előadás végén kérdések „záporoztak" Misi atya felé, aki higgadtan és megfontoltan válaszolt mindenki érdeklődésére.
Ebédig csendben elmélkedve, imádkozva tölthettük az időt, ez idő alatt Ági ebéddel készült. Délidőben együtt zsolozsmáztunk.
Misi atya pedig gyóntatással, lelki beszélgetéssel állt a rendelkezésünkre a köztes időkben.
Az Ági főzte milánói szószos spagettit sajttal ízesítettük és együtt fogyasztottuk el. Utána Bartyik Marika néni édes és sós sütijeiből, Ági pogácsáiból csemegézhettünk.
Ebéd után csendes pihenő szerepelt a programban, ami a korán kelőknek valóban jólesett.
A délutáni program során Misi atya folytatta elmélkedését a zsoltárokról, ebből idézek:
A zsoltárokban terv és mintakép jelenik meg. Jézus a szegletkő, a zsoltárok leírták ki a messiás, aki eljött. Több száz évig nem volt a zsidóknak prófétájuk, azután Jézus idejében hirtelen keresztelő Szent János is számításba jöhetett Üdvözítőnek. Nem volt magától értetődő, hogy Jézus legyen az Isten felkentje. Így jött el Jézus és ment el az ő idejében szinte észrevétlenül, mert hagyták elmenni. Még Mária Magdolna sem ismerte fel, amikor kertésznek nézte Jézust, pedig annyira közvetlen és kézzelfogható volt.
Ha Jézusra akarok rátalálni, „trónfosztásnak" kell jönnie, le kell mondanom az egómról.
Az események súlyát sokszor nem látjuk, és hajlamosak vagyunk a titkokat megszokásként kezelni. A váratlan pillanatokat nem fedezzük fel, mellettük elsuhanunk. Így nőnek fel a gyermekeink, így szünnek meg kapcsolataink.
Fülöp mondja: "Megtaláltuk azt, akiről szól a törvény, akiről Mózes és a próféták írtak (Jn1, 43-51)." Választ ad Nátánáelnek, aki abból indul ki, hogy származhat-e valami jó Názáretből. „Jöjj és lásd meg, Nátánáel!"- mondja neki Fülöp. Igen, mi sem tudjuk, mi az a pillanat, ami után elindulunk és elkezdünk hinni...
Jézus Krisztus az idők teljességében jött el. Időben nem volt ideális, de Isten mindent végbevisz. A bizonyítékok nem képesek az embert megváltoztatni, csak a tanúságtételünk lehet átalakító hatású. Soha senki nem képes megmutatni az igazság lényegét.
Nyilván fáj, ha látjuk gyermekeink fájdalmát, kínlódását, küszködését. Útbaigazítást, példát mutathatunk, de sajnos sokszor a tetteinkre is allergiásak. Csak a hűséges tanúságtétel hat, de az sem akkor, amikor mi gondoljuk. Ugyanolyan élethelyzetekkel ők is találkoznak, és olyankor a példánk ott lesz előttük. Nem velünk kell találkozniuk, hanem Jézus Krisztussal személyesen.
Tanúságtevő magatartás szükséges ahhoz, hogy ne csak az egyházhoz, Krisztushoz is közünk legyen. A tanuk vezetnek el minket Krisztushoz.
Nem tudjuk, mi az, ami a javunkra válik. Legyünk nyitottak és alázatos lelkülettel segítsük egymást!
Az elmélkedés után az autóval érkező csabaiak elköszöntek tőlünk, hazaindultak. A maradók az esti szentmisére átballagtunk a nem messze lévő templomba.
A szentmise után elpusztítottuk a délről maradt ennivalót és a makóiak által hozott sült hurkát, kolbászt. Még Misi atya csorvási csabai kolbászát is megkóstolhattuk.
S míg az esti órákban Misi atya gyóntatott, tíz óráig játékkal töltöttük az időt.
Másnap hajnalban keltünk útra, miután megköszöntük Misi atya vendégszeretetét, és elbúcsúztunk tőle. Mivel a szépen felújított orosházi plébánia bőven ad helyet az ide érkezőknek, bátran kaptunk ígéretet arra, hogy máskor is szívesen látott vendégek vagyunk.
A hazaút kalandosabbnak bizonyult, hiszen egyik testvérünk kétkerekűje defektet kapott. Segítségére sietett Petőcz Karcsi, aki a bajba jutott társunkért ment Csorvásra. Köszönet neki, és köszönet Simon Sanyinak is, aki a csabai testvéreink és a csomagjaink szállítását is vállalta.
Ezen sorok írója hálát ad azért, hogy tudomást szerzett arról, hogy éppen 65! évvel ezelőtt átkerékpározott Orosházára Bielek Gábor atya, osztálytársa, Vozár Imre bácsi (e cikk írójának a nagybátyja) még diákként, valamint az édesapja (e cikk írójának a nagyapja). Útjuknak célja az volt, hogy részt vegyenek 1947. június 1-jén a Mindszenty József által celebrált szentmisén.
Továbbá azért, hogy a 65 évvel későbbi, az ősök előtt is tisztelgő zarándoklat jóval nagyobb gépjármű forgalom közepette szerencsésen, eső és megázás nélkül ért véget.
A cikket írta: Krizsán Zoltán
Egyházközségi lelkigyakorlat 2012.03.16-18.
A cikket írta: Krizsán Zoltán
Szent Benedek Leányai Társasága
Filiae Sancti Benedicti
OSB
A közösség hivatása: szociális-karitatív, lelkipásztori kisegítő.
Berecz Erzsébet, Skolasztika nővér alapította a jelenleg is működő „Szent Benedek Leányai Társaságá”-t 1927-ben.
2011. november 26. Lelkigyakorlat Istvánújfalun a bencésnővéreknél
Szent Benedek leányai nagy szeretettel vártak és fogadtak minket Istvánújfalun, az évente sorra kerülő három napos lelkigyakorlaton. A pusztaság közepén épült templom-kolostor-nyugdíjasotthon-vendégház épületegyüttes valósággal egy lelki oázis az ideérkező megfáradt, felfrissülni vágyó lelkeknek. A szentségek számával megegyezően érkeztünk meg, többségében a Zsolozsmás közösség tagjaiként. Bőven volt idő a „megérkezésre”, a program tíz órakor kezdődött, de mi már 9 óra előtt befutottunk. Istennek hála, a köd nem nehezítette meg a haladást. A lelkigyakorlat elmélkedését dr. Kránitz Mihály atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemrektora tartotta.
Mindenekelőtt szentmisét mutatott be, amelyen röviden bemutatkozott. Külön megköszönte a bencés nővérek bizalmát, hogy őt hívták meg előadónak erre a lelkigyakorlatra. Hiszen-ahogy elmondta- ma már bizalmi kérdés, hogy kit engedünk be a házunkba, és az a közösségünkre hogyan hat.
A homíliájából idézek néhány gondolatot:
Az egyházi év utolsó napján, a Lélek hangjára azért gyűltünk össze, hogy tökéletesebbek legyünk. A napot belső magánszilveszterként élhetjük meg, hiszen mi nem a világ ritmusára élünk. Krisztus születésére készülünk, és lelki összeszedettségben Jézus arra hív minket, hogy a mi szívünkben születhessék meg. Ne feledkezzünk el arról, hogy kit szeretnénk köszönteni. Az egyházban Krisztus köt össze minket, és így nővéreknek, testvéreknek mondhatjuk egymást már itt a földön a szeretetben növekedve, hát még a földi kötöttségek megszűntévelaz örök szeretet boldogságában egymásnak örülve. Imában, csöndben gondoljuk át, milyen kegyelmi időszakok voltak életünkben, s mi az, amit ki kell javítanunk. Az összegzés és a visszatekintés közben ne felejtkezzünk el arról, hogy a jövőnk, lelki életünk növekedése Jézus Krisztus.
Dániel próféta az olvasmányban és Lukács evangéliumában Jézus a világ végéről, az ítéletrő lszól. Előképek ezek, amelyekkel Jézus megrázza övéit, mert a világ más irányban halad. Háborúk zajlanak több helyen, a nagyhatalmak pedig kárt, szomorúságot és fájdalmat okoznak. Embert borzongtatók a világháborúk vagy a napokban évfordulós délvidéki vérengzés. Hogyan történhettek meg ezek? Az az ember, aki Isten nélkül akar élni, nem változik. A próféta jól értelmezte, hogy a választott nép mire készüljön. De az ember feledékeny is, hajlamos megfeledkezni Isten irgalmáról. A fenyegetettség ma felfogható kísértésnek. Szüntelen lelki harc, küzdelem folyik, még úgy is, hogy Jézus Krisztust öltjük magunkra. E világnak a csapdái lecsapnak az utolsó napon. Hogyan állunk Isten elébe azutolsó ítéletkor? Legyünk Isten előtt „átlátszóak”, legyünk természetesek! Világvég biztosan lesz, amikor megszabadulunk a hatalmasságok szorításából, de nem tudjuk, mikor. Ezért mondja Jézus: „Virrasszatok és vigyázzatok, szüntelenül imádkozzatok, hogy megállhassatok az Emberfia előtt!” Jézus szolidáris velünk, az Isten fia emberi természetet vesz fel. Isten a szeretet hatalmát akarja kiterjeszteni, egészen az ellenség szeretetéig. A másikért való élet, szeretet az, aminek imádságban és tettekben kell megnyilvánulnia. Isten nem fölöttünk és mellettünk, hanem bennünk van. A szentmisében hálát adtunk égi édesanyánkért. Kértük, hogy a feltámadás reménysége töltsön el minket, és a kereszthordozáshoz kértünk erőt. A szentáldozás után az atya a hamarosan kezdődő új egyházi év alkalmából boldog új évet kívánt. A szentmise kegyelmével kezdhettük a lelki napot. Az első elmélkedés témájául Ágota nővér kérésére az atya a hitet választotta. Miután Jézus kiválasztja a tizenkettő tanítványt, fölmegy velük a hegyre. Általában fordítva szokott lenni; a tanítvány keresi a mestert. Ebben az esetben Jézus, a mester választja ki a tanítványokat, hogy velük a legfontosabb dolgokról elmélkedjen. Mi is így teszünk: a hegyet most a puszta jelenti, ahová érkeztünk, ahonnan elrugaszkodunk a földi valóságtól. Hiszen Isten van itt, akit fel kell ismernünk. Amint Márta felismerte az őket meglátogató Jézust, és kijött a házból, hogy Jézus elé siessen. Jézus hívja a kiválasztottakat, azaz az oblátákat, az oblátusokat. Életünk ideje drága, nem mindenre adjuk erőnket, energiánkat. Vannak, akik szórakozással múlatják az időt. Pál apostol szólít fel: Ragadjátok meg az időt! Kegyelmi idő, kegyelmi pillanat az, amikor Jézus hív minket. Az előadó nemrég Indiában járt, ott ezt hallotta egy kereszténytől: „Ti, európaiak rohantok az idő után, mi uralkodunk rajta.” Ők nyugodtan, békében élnek, mi kényszeredetten, a hírek visznek, vonzanak minket. Kimondtam-e már önállóan, magányom csöndjében vagy közösség előtt, hogy hiszek? A szerzetes leborul, és megtartja az ígéretét. Ígéret, eskü: ezt jelenti az obláció. Az itt élő szerzetes nővérek az életszentségre való törekvésükkel láthatóvá teszi az utat, amelyen mi élünk, és ilyen forrásokból, lelki napokból töltekezhetünk, mert ezek táplálnak minket. Ma minden szó elértéktelenedett, értékét vesztette. Mi az a szó, ami örömmel tölt el minket, és meghatározza életünket? Isten elküldi a fiát, aki szólít: Jöjj és kövess engem! Isten szólított fel: Szaporodjatok, sokasodjatok! Megszületett Ázsiában a 7 milliárdodik emberke a földön. Az első ezer évben Európát, a második ezer évben Amerikát és Afrikát evangelizáltuk. A harmadik évezredben Ázsia van soron. A mai apostolok mi vagyunk, hitünk alapigazságait el kell mélyítenünk. Higgyünk az evangéliumban! Örömmel és alázattal jussunk el a messiás megszületéséhez! 2012. októbertől a szentatyameghirdeti a hit évét. A hit alapjainak megerősítésével leszünk képesek az új evangelizációra. Krisztus előtt 200-ban az indiai nép barlangokban szobrokat faragott, és nem azért, hogy 2200 év múlva azok a világörökség részei legyenek. Életük része volt, ők így imádták az Istent, aki elfogadta áldozatukat, hiszen jó szándékkal keresték Őt. A vallásosság sokkal jobban átjárta a hétköznapjaikat. A mai ember visszalép a kereszténységből akkor, amikor a horoszkóp vagy a jóslás felé fordul. Nekünk ennél sokkal több van a birtokunkban; maga az Isten. Ő az első materialista, aki komolyan vette az anyagot, hiszen az anyag is Isteni lett. Az ember pedig kihasználja az anyagot, a természetet tönkreteszi, így nehezíti meg a jövő nemzedék életét. Isten örök szava üdvözít minket. Nekünk is szóvá kell lennünk, ha – Fila Béla dogmatikaprofesszor szerint – Isten is szóvá tette önmagát. Isten az örök ige, amely kinyilatkozza önmagát, és rögtön valóság lesz. Közénk jön, és mi befogadhatjuk, de tovább is kell adnunk Őt. A lelket Istentől kapjuk, és Neki is adjuk vissza. A temetőben emlékezünk, imádkozunk szeretteink sírjánál, akik már az Istennél vannak. A mennyország - és a pokol is –örök. Szabadságot kaptunk, ez Istennél a kockázati tényező. Vannak dolgok, amiket nem tudunk, miért vannak, és itt a földön nincsen rá válasz, csak odaát. Még az egyháznak sincs sok esetben keze ügyében a válasz. Isten szavának fényében kell elgondolkodnunk azon, mi az, ami történt és történik ma velünk. A kísértések halálunk után egy órával szűnnek meg. Rajtunk áll vagy bukik, hogy életünkben kivonjuk magunkat a gonosz hatalma alól azáltal, hogy ragaszkodunk Isten igéjéhez vagy sem. A szentatya egy új evangelizáció