Szent Pachomius Dékánia és Zsolozsmás Közösség

"Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének." (RB 4,21)

                                 MEGJELENT:                                       

                              ISTEN HÁZÁBAN KÖZÖSSÉGBEN           Vigyor         

                              Bencés monostor ezer éve Bakonybélben

A bakonybéli völgyben közel 1000 éve élnek bencés szerzetesek. A megszentelt helyen - a többnyire kényszerű szétszóratások után - a megtérés és a visszatérés készsége teremtett kontinuitást.
A könyvben olvasható a monostor története és a templom művészettörténeti leírása, melyet 80 fotó gazdagít. Megismerhetjük az itt élő emberek önmagukhoz, egymáshoz és a tájhoz való viszonyát.
Az ezeréves monasztikus kultúra csak töredékekben maradt ránk; ezek azonban hírt adnak az egészről, a gondviselő Istenről és a benne bízó emberekről.
A könyv kapható Bakonybélben,
a monostor ajándékboltjában.
Megrendelhető: www.szentmauriciusz.hu
Ára: 2900 Ft

 

 

Anzelm OSB testvér fényképeket küldött. Az ikonokat 2014, január 26-án áldották, és szentelték meg Bakonybélben.

 1959.jpg_bakonybel.jpg

1960.jpg_bakonybel.jpg 

A Szent Pachomius Dékánia rekollekciója

 

A Szent Pachomius-dékánia - múlt év november végén – a lelkinapját, Krisztus Király főünnepe előtti napon tartotta meg.

Békéscsabán élő oblátusok közössége szeretettel várta a dékánia oblátusrektorát Bakonybélből érkező Vásárhelyi Anzelm OSB testvért, valamint a dékániához tartozó oblátákat és oblátusokat.

Az oblátus közösség márt 8 éve együtt imádkozik a Békéscsabán lévő Zsolozsmás Közösséggel. A dékániánk tagjai még Gyuláról, Szegedről, Almáskamarásról igyekeztek részt venni a lelkinapon. Békéscsabai két testvérünknek dolgozniuk kellett és ezért nem tudtak közöttünk lenni. A Makón élő testvérünk betegsége folytán sajnos nem tudta velünk tölteni e napot, a dékániánkat vezető Csanád testvér, lázas betegen feküdt odahaza. A nap folyamán gyógyulást kívántunk mind kettő számára.

Anzelm testvér részletesen kidolgozott programot hozott, az előadás témája volt:

LELKIVEZETÉS

 ahogy azt Jézus,  ahogy azt a Szentlélek gyakorolja "Akiket Isten  Lelke vezérel, "azok Isten fiai(nem 

 "Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai (nem a felette éné!).Nem a szolgaság lelkét kapták ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét kaptátok, melyben az kiáltjuk. Abba, Atya. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." 

                                                         /Róm 8, 14-17/a szolgaság lelkAnzeltestvt a bakonybéli 2013-as lelkigyakorlat atya és atyaság kapcsolat
Anzelm testvér bevezetőjében beszélt a  témaválasztás indokáról. Utalt a 2012-es békéscsabai lelkinap témájára, amikor az istenképekről, valamint a bakonybéli 2013-as lelkigyakorlat atya és atyaság kapcsolatáról beszéltünkA mester, a vezető, a kísérő, az atya: mind tekintélyszemélyek0 

Csak aki fiúvá válik, válhat atyává. Felvetődtek saját megfogalmazásunkban a következő kérdések: 

  • Ki alkalmas erre a kapcsolatra? Ki az, akinek ideje van rám, aki iránt bizalmam van, aki valóban a Lélek által vezetett ember? 
  • Én alkalmas vagyok-e erre a kapcsolatra, vágyódom-e erre?
  • Vagy rejtőzködni, stagnálni kényelmesebb nekem, mint változni, újjászületni?
  • tanítvánnyá kell válnunk, hogy mesterré válhassunk, ld. a hindu bölcsességet:
     „Amikor a tanítvány kész, megjelenik a mester.”

 

1. Mi Jézusnak  a vágya? (Jn 17, 20-24) 

Hogy mi, emberek találkozzunk és kapcsolatban, azaz egységben legyünk egymással,
vö.: „egyek legyenek, hogy így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem”.

 

Ahogyan Jézus vezet (Jn 3, 1-22, Jn 17) 

  • az imádságban elkért ajándék
  • A lényeglátás, ld. : Jézus Nikodémus mély vágyát szóltja meg, vö.: „Ha  valaki újjá nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.”
    „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.”
  • Személyesen és nyilvánosan, prófétikus gesztusokkal
  • szuverén módon
  • személyre szabottan, azaz rászorultságában
  • szóval és tettekkel 

 

2. Mi a lelkivezetés? – eszköz, hogy Jézus vágya, a mi vágyunk beteljesedjen 

  • Két ember, a tanítvány és a mester kapcsolata.
  • Célja: a szív tisztasága, - a tanítvány szíve megtisztuljon.
  • Formája: a dialógus – a téma behatárolt
  • Tartalma:  a szív/ a „gondolatok”, az érzések, vonzódások (tehát. nem a bűnök, hanem ami a cselekedet előtt van) feltárása.

 

3. Hogyan? 

  • A  legmélyebb  vágyainkon, érzéseinken keresztül a mester vezet bennünket.„Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned.” (Szt. Ágoston).
    Az istenes vágy antenna az örökélet, Isten után.
    A vágy (nem azonos a kívánsággal!), az örökélet, Isten közelsége utáni vágy 40 éves kor után felerősödik, pl. Szükségünk van egymásra, a testvéri közősségre – ez is egy vágy, ami ebbe a közösségbe vezetett benneteket. Nekem szükségem  van lelkivezetőre, hogy egy legyek, lehessek! Vágyódunk az elfogadásra, mivel szenvedünk az  ítélkezéstől.Vágyódunk az egyértelműségre, mivel szenvedünk az ambivaleciáinktól. Vágyódunk a megkülönböztetésre, hogy dönteni tudjunk, és az ebből fakadó önazonosságra.
  • Transzparencia, a szív/ a gondolatok feltárása
  • Isten Igéje, a kinyilatkoztatott  szó (ideáim, destruktív gondolataim tisztítója) formálja tetteimet, a praxist, p. stresszhelyzetben a megküzdés módja!

 

4. Honnan hová? –  Szétszórtságból az egységre veze.t 

Jézus válasza: Jn 3,8: „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, nem tudod honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki a Lélekből  születik.” – ez nem azonos a kiszámíthatósággal, hanem a meglepetések világa ez. A bizalom terében  engedelmességben együtt mozgunk, együtt létezünk. 

  

A halálból az életre, ez az újjászületés, mondják:  „Halálélmény a születés.” 

Mit jelent a halál? 

  • az aggodalomtól a ráhagyatkozásig (az obláció hitbéli döntés),  ld. Lk 21, 5-19
  • a szétszórtságból az egység felé
  • kintről befelé
  • a szorongástól a békéig
  • a birtoklástól létezésig
  • az elutasítástól a megértettségig
  • a bensőnkben rejtőző Szentlélekhez
  • egoizmusból,  az ürességből a Krisztus központú élet felé

 

5. A tanítvány lelkülete, ahogy azt Benedek leírja: 

RB3,6:  szófogadó, engedelmes  

RB 6,6: a hallgatásra, meghallgatásra kész 

RB 2,5: szívével hallgatja, szívébe fogadja 

RB5, 9.16: jó lelkű engedelmesség (nem zúgolódva vagy késlekedve, 

RB 36,10. hibázik – alázattal feltárja 

RB 58, 7: valóban Istent keresi, buzgó az istenszolgálatban, az engedelmességben, és a méltánytalanságok elviselésében

 

6.1. A mester lelkülete, feladatai 

  • ő maga is tanítvány marad haláláig, mindvégig: a Lélek által vezetett ember
  • feladata, hogy felébressze a tanítványban a belső embert (BELSŐ HANG)
  • mindenek előtt feladata, hogy a belső rendőrt, a felettes ént lefegyverezze
  • amivel segítségünkre van: 1. objektív, 2. meghallgat, 3. értékel, azaz megkülönböztet.

 

 6.2. Benedek apátképe 

  • RB 2,11: hiteleség igénye,  vö.: példa és szóbeli tanítás
  • RB Prológus: az idealizált önkép (gőg) vagy épp a destruktív, negatív énkép (kisebbrendűségi érzés) helyett a reális énképhez segít
  • RB 64,11: Önmagában és a testvérekben felfedezte a bennük, bennünk lakozó Szentlelket – ez az elégedettség érzés alapja, és spirituális vonatkozásba:  a hit szerinti megismerés.

 

Ez teszi képessé, hogy gyűlölje a bűnöket, szeresse a testvéreket.

Feladatként kaptuk:

Keress a Regulában olyan utalásokat, szövegrészeket, ahol nyilvánvaló, hogy  Benedek bizalommal tekint az önmagával küszködő, Istent kereső tanítványra!

      Anzelm testvér előadása és a közös beszélgetések, feladatok megoldása után a záró körben jó magam elmondtam, hogy most már teljesebben értem és átlátom, hogy miért is van szükségünk lelkikísérésre, lelkivezetésre. A hitünk és akaratunk által Jézus útját követni sokkal könnyebb, ha segít ebben egy lelkivezető. Ő az, aki az utunkban egyengeti a köveket, rávezet, hogyan kerüljük ki az akadályokat, és mi módon lehet megküzdeni az életünk nehézségeivel.

Nem kész megoldásokat kínál, hanem lehetőségeket mutat az evangéliumi élet követéséhez, és Szent Benedek apát Regulájában megtalálható tanítás megéléséhez.

 /Összeállította: Pálfi Tünde Mónika OSB obl. Békéscsaba, 2014. 01. 08./

 

 

2012.06.02. - Zsolozsmás lelkinap Orosházán

 

Már hetek óta tudtuk: A meteorológiai nyár üdvözléseként június első hétvégéjén egy kerékpáros zarándoklatra indulnak a Zsolozsmás közösség bátor tagjai. Krizsán Misi és Ági hajnali indulást tervezett gondolván azokra is, akik nem rendelkeznek gyorsan robogó versenybringákkal. Így azután a madarakkal ébredve, öt órakor a régi csorvási úton találkozott, és egy rövid úti imádság elmondása után útnak is indult a hattagú csapat.

img_2198.jpg

Hála Istennek jó tempóban, kis forgalomban és ragyogó, épp bicajozásra való időben haladtunk. Csorváson egy nagyobb lélegzetvételnyi szünetet tartottunk, itt reggeliztünk meg a főtéren. Ekkor már az utunk kétharmadát a hátunk mögött tudtuk. A csapat összetartását igazolta az, hogy útközben senkit sem maradt, szakadt le a többiektől. Az indulásunk után pontosan három órával, azaz nyolc óra után pár perccel csengettünk be az orosházi plébánia kapuján.

img_2200.jpg

A mindig mosolygós Laurinyecz Misi atya nagy szeretettel fogadott bennünket. Amíg az autóval érkezőkre vártunk, lepakoltuk a csomagjainkat. Misi atya megmutatta a szobáinkat, ahol lepihenhettünk és azt a helyiséget, ahol együtt voltunk a nap folyamán.

9 óra után megérkeztek az „autós" csabaiak, valamivel később a makóiak is befutottak.

img_2212.jpg

Krizsán Misi gitáros kíséretével énekkel hangolódtunk rá Misi atya elmélkedésére. Témája a zsoltár volt. Ezt igyekszem most összefoglalni a Kedves Olvasónak:

img_2218.jpg

A zsoltár alapvetően olvasott szöveg, ebből kifolyólag más fajta kapcsolatot tételez fel az olvasója és Isten között. Feltehetjük a kérdést magunknak: imádság-e ez a számunkra?

A zsoltár szavainak olvasása recitálás, azaz újraidézése annak a szövegnek, amit valaki egyszer sajátos szándékból leírt. Nem szépirodalmi források. Az olvasó részéről sajátos jelenlétet igényel, ugyanakkor hiánya annak, aki már nincs itt.

A zsoltárszövegek rendszeres felidézése különleges tiszteletből történik, hiszen hálásak vagyunk annak, aki ugyan nem tartozik hozzám, mégis szavaival az életemet alakítja.

Kulturális műsorok, alkotások célja nem az olvasó átalakítása, csupán szórakoztatása, pihentetése. Ám főként a reklámok által nagyon sok helytelen dolog is átkerül a gyermek és felnőtt fejébe, lelkébe, ami romboló hatású.

Az képes átalakítani, amelyet belsőleg tudok a sajátommá tenni. Szent Pál mondja: „Öltsétek magatokra Krisztust!" A szent szövegek olvasásával csodálatosan szép és értékes ruha Krisztus magunkra öltése.

Mózes törvénye és a próféták egyes szám második személyben íródtak, a zsoltárok könyve egyes szám első személyben. Krisztus kapcsolatban volt a zsoltárokkal, vagy utalt rájuk vagy idézett belőlük. Voltaképpen úgy beivódott Jézus mindennapjaiba, mint ma a slágerszövegek, régen a zsoltárok szövegét idézték éppen így. Az akkori kornak az volt a szokása, hogy egy-egy szókapcsolatból a zsoltárok szövegei jutottak az ember eszébe.

A zsoltárok nem Jézus szavai, de szoros kapcsolat van köztük; soraikat olvasva sok mindent Jézusról tudhatunk meg. Jézus maga mondja a Lk 24,44-ben: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Isten (a küldő) terve és Jézus Krisztus (a küldött) személye alapjában összehangolt és összekapcsolódó.

A négy evangélista mindegyike ír zsoltáridézetet, Lukács a legtöbbet, 17-et. Úgy teljesíti be a tervet Krisztus, hogy minden Felé irányul, és minden Róla szól. Az emmauszi tanítványok megértették, ha nehezen is...

Kérdés: Mi okoz nekünk örömet, ha nem a minket teremtő Isten akaratát keressük?

             Én hol vagyok ebben a kapcsolatrendszerben?

A zsoltárok írói konkrét emberek, akik saját sorsukról írtak, akik a mi sorsunkat élték meg. Az Isten emberi sorsokkal jeleníti meg Krisztus sorsát. Az emmauszi tanítványok szíve azért lángolt, mert nekik és róluk szólt, mert személyesen őket szólította meg.

Azzal, hogy Jézus bűnös testhez hasonló formában jött le a földre, magára öltötte emberi sorsunkat. Ha abban a korban élünk az akkori hagyományok között kötve megszokottságoktól, talán fel sem ismerjük Jézust. Ha nem szól nekünk, hogyan esnek latba egy ács fiának szavai?

Az előadás végén kérdések „záporoztak" Misi atya felé, aki higgadtan és megfontoltan válaszolt mindenki érdeklődésére.

img_2215.jpg

Ebédig csendben elmélkedve, imádkozva tölthettük az időt, ez idő alatt Ági ebéddel készült. Délidőben együtt zsolozsmáztunk.

Misi atya pedig gyóntatással, lelki beszélgetéssel állt a rendelkezésünkre a köztes időkben.

Az Ági főzte milánói szószos spagettit sajttal ízesítettük és együtt fogyasztottuk el. Utána Bartyik Marika néni édes és sós sütijeiből, Ági pogácsáiból csemegézhettünk.

Ebéd után csendes pihenő szerepelt a programban, ami a korán kelőknek valóban jólesett.

img_2216.jpg

A délutáni program során Misi atya folytatta elmélkedését a zsoltárokról, ebből idézek:

A zsoltárokban terv és mintakép jelenik meg. Jézus a szegletkő, a zsoltárok leírták ki a messiás, aki eljött. Több száz évig nem volt a zsidóknak prófétájuk, azután Jézus idejében hirtelen keresztelő Szent János is számításba jöhetett Üdvözítőnek. Nem volt magától értetődő, hogy Jézus legyen az Isten felkentje. Így jött el Jézus és ment el az ő idejében szinte észrevétlenül, mert hagyták elmenni. Még Mária Magdolna sem ismerte fel, amikor kertésznek nézte Jézust, pedig annyira közvetlen és kézzelfogható volt.

Ha Jézusra akarok rátalálni, „trónfosztásnak" kell jönnie, le kell mondanom az egómról.

Az események súlyát sokszor nem látjuk, és hajlamosak vagyunk a titkokat megszokásként kezelni. A váratlan pillanatokat nem fedezzük fel, mellettük elsuhanunk. Így nőnek fel a gyermekeink, így szünnek meg kapcsolataink.

Fülöp mondja: "Megtaláltuk azt, akiről szól a törvény, akiről Mózes és a próféták írtak (Jn1, 43-51)." Választ ad Nátánáelnek, aki abból indul ki, hogy származhat-e valami jó Názáretből. „Jöjj és lásd meg, Nátánáel!"- mondja neki Fülöp. Igen, mi sem tudjuk, mi az a pillanat, ami után elindulunk és elkezdünk hinni...

Jézus Krisztus az idők teljességében jött el. Időben nem volt ideális, de Isten mindent végbevisz. A bizonyítékok nem képesek az embert megváltoztatni, csak a tanúságtételünk lehet átalakító hatású. Soha senki nem képes megmutatni az igazság lényegét.

Nyilván fáj, ha látjuk gyermekeink fájdalmát, kínlódását, küszködését. Útbaigazítást, példát mutathatunk, de sajnos sokszor a tetteinkre is allergiásak. Csak a hűséges tanúságtétel hat, de az sem akkor, amikor mi gondoljuk. Ugyanolyan élethelyzetekkel ők is találkoznak, és olyankor a példánk ott lesz előttük. Nem velünk kell találkozniuk, hanem Jézus Krisztussal személyesen.

Tanúságtevő magatartás szükséges ahhoz, hogy ne csak az egyházhoz, Krisztushoz is közünk legyen. A tanuk vezetnek el minket Krisztushoz.

Nem tudjuk, mi az, ami a javunkra válik. Legyünk nyitottak és alázatos lelkülettel segítsük egymást!

Az elmélkedés után az autóval érkező csabaiak elköszöntek tőlünk, hazaindultak. A maradók az esti szentmisére átballagtunk a nem messze lévő templomba.

A szentmise után elpusztítottuk a délről maradt ennivalót és a makóiak által hozott sült hurkát, kolbászt. Még Misi atya csorvási csabai kolbászát is megkóstolhattuk.

S míg az esti órákban Misi atya gyóntatott, tíz óráig játékkal töltöttük az időt.

Másnap hajnalban keltünk útra, miután megköszöntük Misi atya vendégszeretetét, és elbúcsúztunk tőle. Mivel a szépen felújított orosházi plébánia bőven ad helyet az ide érkezőknek, bátran kaptunk ígéretet arra, hogy máskor is szívesen látott vendégek vagyunk.

img_2223.jpg

A hazaút kalandosabbnak bizonyult, hiszen egyik testvérünk kétkerekűje defektet kapott. Segítségére sietett Petőcz Karcsi, aki a bajba jutott társunkért ment Csorvásra. Köszönet neki, és köszönet Simon Sanyinak is, aki a csabai testvéreink és a csomagjaink szállítását is vállalta.

Ezen sorok írója hálát ad azért, hogy tudomást szerzett arról, hogy éppen 65! évvel ezelőtt átkerékpározott Orosházára Bielek Gábor atya, osztálytársa, Vozár Imre bácsi (e cikk írójának a nagybátyja) még diákként, valamint az édesapja (e cikk írójának a nagyapja). Útjuknak célja az volt, hogy részt vegyenek 1947. június 1-jén a Mindszenty József által celebrált szentmisén.

Továbbá azért, hogy a 65 évvel későbbi, az ősök előtt is tisztelgő zarándoklat jóval nagyobb gépjármű forgalom közepette szerencsésen, eső és megázás nélkül ért véget.

A cikket írta: Krizsán Zoltán

 

Egyházközségi lelkigyakorlat 2012.03.16-18.

Az idei lelkigyakorlatot a békéscsabai hívek számára Laczkó Ferenc (Szegeden, 1966. április 11-én szentelték pappá, 2000-től pápai prelátus) kisteleki plébános tartotta. A három nap elmélkedései olvashatók alább:

1. nap : Szeret az Isten.

Ne úgy mondjuk: szereti az emberiséget, mégcsak úgy se, hogy szereti az embert, hanem úgy, hogy szeret engem az Isten. Számos bizonyítéka van annak, hogy engem akar a tenyerén hordozni; a keresztút összes állomása, életünk használati utasítása, ami az Isten levele, az oltáriszentség a szentmisében, a szentségek, amikben mind-mind jelen van. Ezenkívül földet, házat, minket körülvevő természetet adott, amiket jónak teremtett. Csak mi tudjuk tönkretenni, beszennyezni.Továbbá Istennek társai lehetünk az élet továbbadásában, és még helyet is készít nekünk a mennyben. Kell-e ennél nagyobb bizonyíték Isten szeretetére?Csak az a baj, hogy az ember nem ér rá ezzel foglalkozni, sokszor el is felejti. Egy éve Japánban a földrengés után a mentőosztagok mentették a túlélőket. Egy épület romjai alatt egy négykézláb térdelőhelyzetben lévő nőt vettek észre, de mivel halottnak vélték, továbbhaladtak a keresésben. Egyikük mégis bekúszott egy kis vájaton, és a nő lábai előtt egy csomagot érzékelt a kezével, amelyet kihúzott. Egy textildarabon egy 6 hónapos kisbaba aludt nyugodtan, semmitől és senkitől sem zavartatva. A csecsemőn egy mobiltelefont talált, amelyre a következő SMS-t írhatta az anya: „Ha ezt túléled, tudd meg, hogy nagyon szerettelek." Az édesanya a testével védte meg gyermekét a ráboruló gerendáktól. Isten is ilyen SMS-t küld a korábban felsorolt szeretetjegyei által: „Ha túléled a földi életet, emlékezz, hogy nagyon szerettelek. Csak hidd el és becsüld meg! 50-60 évig Isten ellen beszéltek hazánkban, letagadták a szeretetét és az embert magányossá tették. Nietzsche mondta: „Megöltük az Istent". A családot kiüresítették, az ember lelke „üres nylonzacskó" lett. A házasságból adok-veszek szerződés vált, a család az abortusszal az élet ellensége lett. Az iskolában gengszterpalántákat nevelnek, a parlamentben pedig egy marakodó közösség okoskodását közvetítik. Az Európai Unió szégyelli a kereszténységet, majdhogynem ellene is támad. Sajnos az ilyen lelketlenné tett és félelemben tartott közösséget az orránál fogva lehet vezetni, és mindent meg lehet vele tenni. Ilyen körülmények között, most kell megérezni az Úr szeretetét, azt, hogy jó embernek lenni. A jó ember által kimondott szó szent, a gazdag ember a szegényeken segíthet, a tudós az emberiség javára tehet. El kell indulni a felemelkedés útján. Az Istenben hívő ember több mint a hitetlen ember. A hitetlenség betegség. A hitetlen ember tudatlan. A hitünket fel kell ébreszteni, mert hit nélkül sem Magyarországnak, sem az Európai Uniónak nincs jövője. Egy püspök bérmálni készült, ezzel kapcsolatban foglalta össze a szentbeszédet. A helyi plébános közölte vele, hogy kisegítő iskolások előtt fog beszélni. Ezért három percnél többet nem prédikálhat a püspök, mert jó, ha ennyi ideig is nyugodtan tudnak ülni. A püspök a Szentlélek segítségét kérte, hogy mit is mondjon. Elhatározta, hogy csupán egyetlen mondatot mond: „Fiaim, azért jöttem el, hogy elmondjam, hogy Isten szeret Benneteket, ennek jelét, egy keresztet rajzolok a homlokotokra, így emlékeztetlek erre Titeket." E példabeszéd a legrövidebb, de egyben a leghatásosabb is volt. Az egyik gyermek arra kérte a püspököt, hogy háromszor is jelölje meg a homlokát, hogy biztosan ne felejtse el Isten szeretetét. A szeretet boldogsággá válhat az életünkben, ha tudatosítjuk magunkban Isten szeretetének jeleit, és szívünk hálával telik meg.

2. nap: Isten megbocsájt.

Az Isten szeretetének a megnyilvánulása, hogy az ember botlásaira, gyengeségeire orvosságot kaphat, ha ezt mondja: „Istenem, bocsáss meg!". A következő történet főszereplője egy nagy tehetségű ember, akire a Szovjetunió északi részén egy kis faluban figyeltek fel. Középiskolai tanulmányait Leningrádban, katonai főiskolát Moszkvában végezte, majd a titkos rendőrség vezetője lett. A legfelső vezetés feladatául azt kapta, hogy keresse meg, kutassa fel a „legveszélyesebb bűnözőket" és állítsa őket törvényszék elé. Ezek hívő orosz emberek voltak, a kommunizmus „ellenségei". (Tulajdonképpen Szent Pálnak is ez volt a feladata.) Éppen egy ilyen imádkozó orosz családra törte rá az ajtót, amely az üldözőikért is imádkozott. A letartóztatásuk elmaradt, mivel egy Natasa nevű kislány megszólalt: „Miért bántasz minket? Mi rosszat tettünk?" Dühösen otthagyta őket, de felkapta az asztalról a Bibliát, és két lapot kitépve belőle elviharzott. Később már, amikor magában volt ez a tiszt, elővette a zsebébe gyűrt két lapot, és elolvasta azokat. Az egyiken az állt, hogy „imádkozzatok az üldözőitekért", a másikon pedig a Miatyánk imádságnak a megbocsájtásról szóló két sora. E sorok mély hatást tettek rá, és otthagyta a hadsereget. Szakácsként hajóra szállt, és Kanadában szállt le, ahol az első templomba betért, hogy Natasa Istenéhez imádkozzon. Élettörténetét sok helyen elmondta új hazájában és elkezdte írni élete történetét. Az idő múltával két fiatalember szólította meg, hogy az életével játszik. Egy hónap múlva holtan találták lakhelyén, a titkosszolgálat meggyilkoltatta. Az egykori tiszt által vezetett naplóban a következő beírás szerepelt: „Bocsáss meg, Natasa, a szerző az üldöződ." Mi is így kiálthatnánk fel: Bocsáss meg, Istenem! Evangélikus, református testvéreink közül sokan visszasírják a bűnbánat szentségét, amely képes fölemelni, újra emberré tenni. Kórházak telnek meg, a családok közt háború dúl. Felbomlanak, mert nem tudnak tűrni, nem tudnak emberek maradni. A gyermek odamegy az édesanyjához, hogy bocsánatot kérjen, és a szülő bocsánatával boldog lesz. Sokan mondják: „Utálom magam, amiért elkövettem ezt vagy azt". Ha van bocsánat, akkor átváltozik: „Örülök, hogy élek". De nemcsak az Isten felejt, nekem is kell felejtenem. A legenda beszéli, hogy egy pap nem akart annak a bűnösnek megbocsájtani, aki már harmadszor kereste fel ugyanannak a halálos bűnnek a meggyónásával. A pap indulatosan jött ki a gyóntatófülkéből, és meglátta Jézusnak a keresztfáról lenyúló egyik kezét, mellyel ölelni volt kész ezen szavak kíséretében: „Nem te haltál meg értem a kereszten, hanem én teérted. Ahányszor megbánja bűneit, annyiszor kell feloldoznod!" Vannak, akik úgy érzik, hogy nincs kiút, hogy fejük felett összecsapnak a hullámok. Az értünk meghalt Krisztus tud segíteni a reményvesztett embereknek is. A megbocsájtás persze kötelez is. Jézusnak a szavai után nem állt ott a „de" szócska. Igen, Atyám, de... A gyóntatószékben ne mondjuk azt, hogy nincs bűnünk, mert egyrészt nem mondunk igazat, másrészt akkor értünk nem halt meg Krisztus?! Kis elsőáldozó végezte nálam a szentgyónását. Látszólag megakadt, de én nem segítettem neki. Hagytam, hogy a kislány jöjjön rá, mit kell mondania, akkor biztosan nem fogja elfelejteni többet. A bánatima „erősen fogadom" szavait behelyettesítette „az erősen kétlem" szavakkal, így mondván igazat, hogy a sorozatban elkövetett bűneitől nem képes szabadulni. Naponta mosakszunk, ruhát váltunk, de nemcsak a testünk, a lelkünk is bepiszkolódik, és nem könnyű megjavulni. A keresztény embert nem az különbözteti meg a pogány embertől, hogy bűntelen, hanem az, hogy képes fölkelni, képes újrakezdeni. Fontos, hogy fiataljainkban tudjuk ezt erősíteni, hogy bízzanak az újrakezdés lehetőségében, bízzanak önmagukban is, és abban, hogy az Isten megbocsát. Egy éltető forrás mellett is szomjan lehet halni, ha nem vagyok hajlandó letérdelni. Isten szeretetéhez le kell tudni térdelni, hogy meríteni tudj. Amikor a bűnbánat szentségével élünk, újra egyenessé tesszük az utunkat, és élünk az élővé tevő forrás vizével. Ez a forrás az örök életbe torkollik...

3.nap: Isten hazavár. Feladataink teljesítése után Isten hazavár minket, ahol majd be kell számolnunk arról, hogy mit is tettünk földi életünk során. A születésünkről és az elmenetelünkről nem mi döntünk, a kettő között azonban szabad akaratot kaptunk, hogy Isten ellen vagy Istenért cselekedjünk. Petőfi Sándor azon gondolkodott a hosszú út során, hogy hazaérve hogyan szólítja majd édesanyját. Mi hogyan szólítjuk az Istent? Tudjuk-e mennyei Atyánknak szólítani?Mindig izgatottan várjuk egy-egy jó könyv vagy film végét, hogy mi lesz a csattanója. De addig is az író, a rendező sok minden mást is megnézet, elolvastat velünk. A kérdés az, hogy vajon a mi életünk végén mi lesz a csattanó? Ha meg tudom határozni, értelmet nyer a születésünk és a halálunk közti rész. A fiataloknak van egy olyan gitáros éneke, amelyen arra biztat, hogy induljunk útnak, járjuk végig, mert az út végén Jézus fog várni minket. Isten ideküldött minket, és be kell mutatnunk az Ő jóságát. Ehelyett gyakran félrehúzódunk, elbújunk, sőt szégyelljük a hitünket. Pedig ez nagy kincs, nem is tudjuk felfogni. Csak akkor dereng ebből valami, amikor azt mondják nekünk: „De jó nektek, mert van hitetek! Ti azt tanítjátok, amit hisztek, mi azt, amit előírtak nekünk." Gyakran nem merünk szót adni meggyőződésünknek. Helyettünk hordószónokok mondják meg, hogyan kell jó embernek lenni. Juhász Gyula írt levelet a barátjának, amelyben nyomatékosan arra kéri, hogy a hitét soha ne adja oda senkinek. Mert ő bizony odaadta, és azóta nem találja se önmagát, se élete célját.Vajon mit tudunk mondani életünk végén erről az isteni ajándékról? Egy sírfelirat így szól: „Itt nyugszik, aki nem tudta, miért él." És nem biztos, hogy ebben ő volt a hibás. Inkább azok, akik nem adták meg a lehetőséget neki, vagy épp elvették tőle a hitét. A hitünkkel vagyunk képesek arra, hogy hitvestársunkat boldoggá tegyük, gyermekeinkért pedig áldozatot hozzunk, nemegyszer feláldozva értük magunkat.Történet szól a hitvesi hűségről. Egy bácsi jelentkezett a kórházban sérült kezének átkötözésére. A doktor még nem érkezett meg, az ápoló meg nem akarta elvégezni a munkát. A bácsi nem tudott várni és kikelt magából, hogy micsoda dolog, hogy megváratják őt, amikor neki sürgős dolga van. A feleségével hét éve minden nap együtt reggeliznek a szociális otthonban, annak ellenére, hogy nem ismeri meg őt. Az asszisztens megjegyezte, hogy most az egyszer elhagyhatná a közös reggelit, ha úgysem ismeri meg. Az idős úr ekképp válaszolt:" A feleségem nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy ő hatvan éven keresztül mit jelentett nekem, és szeretetemet kimutatom, mégha beteg is." Amint a nővér ellátta, a sietős léptei után furcsán néztek többen is. Vajon miért csak akkor tudunk értékelni, megbecsülni valamit, amikor már hiányzik, amikor már nincs? Az Istenhit, az egyház, a gyermekeim, a szüleim: vajon tudjuk-e, mik vagy kik ők nekünk? Isten mondja: „Ne hozz szégyent rám, az én képmásom vagy. Valld meg a hitedet!" Hitünket tanulni, gyakorolni és oktatni kell! Mindenhol van hitoktatás. Február 4-én az orosz parlament megszavazta, hogy a hit és erkölcstan kötelező. Most 12 ezer hitoktatóra lenne szükségük. Nálunk húsz év alatt nem tudták bevezetni, és most is csak választható az erkölcstan helyett... A magyar nép nem tudja, hogy megmaradását, létét a kereszténységnek, az egyháznak köszönheti!? Mi nem azt látjuk, hogyan fejlődnek, hanem azt, hogy miként mennek tönkre az emberpalánták. Mi lesz az idős emberekkel? Nincs annyi szociális otthon a számukra! Óriási felelőssége van a mai embernek, vezetőnek, szülőnek, nagyszülőnek. Magunkat kell megújítani, nem másokat!  Az „Isten hazavár" mondat elsősorban az időseknek szól. Egyszer házszentelés alkalmával észrevettem az asztalon egy spárgával átkötözött, rozoga feszületet. Megkérdeztem az idős bácsit: Nincs új feszületük? A bácsi kissé mérgesen válaszolt: „65 évvel ezelőtt erre a keresztre esküdtünk örök hűséget, és szép volt az életünk." Ha nem tudjuk megőrizni a keresztet, ha nem valósítjuk meg Jézus tanítását, akkor életünk keresztút lesz. Az idős korra jellemző a bölcs döntés, a csendes szemlélődés, hogy értékeket hordoz a szívében és büszke arra, amire vissza tud tekinteni. Az öreg nem tud a fiatal fejével gondolkodni, de a fiatal sem tud az idősével. Minden életkornak megvan a sajátossága, a szépsége. Bátran, örömmel és szépen éljünk! Csak az tud szomorúvá és tönkretenni, amit beengedek, ami az enyém. A lelkembe senki sem nyúlhat, a hitemet senki el nem veheti tőlem; szükségünk van, lesz rá az idős kor boldogságához. Pater Pió, amikor egy alkalommal meglátogatta őt Karol Wojtyla, azt mondta neki: „Egyszer még pápa leszel, nagyon jó pápa." Pió atya Magyarországról pedig ezt jövendölte: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"/Pió atya, a 20. század igazi szentje - Magyar Hírlap 2010.04.21./

A cikket írta: Krizsán Zoltán

 


 

 

Szent Benedek Leányai Társasága

 Filiae Sancti Benedicti 

OSB


A közösség hivatása: szociális-karitatív, lelkipásztori kisegítő.

Berecz Erzsébet, Skolasztika nővér alapította a jelenleg is működő „Szent Benedek Leányai Társaságá”-t 1927-ben.  

 

2011. november 26. Lelkigyakorlat Istvánújfalun a bencésnővéreknél 

 

Szent Benedek leányai nagy szeretettel vártak és fogadtak minket Istvánújfalun, az évente sorra kerülő három napos lelkigyakorlaton. A pusztaság közepén épült templom-kolostor-nyugdíjasotthon-vendégház épületegyüttes valósággal egy lelki oázis az ideérkező megfáradt, felfrissülni vágyó lelkeknek. A szentségek számával megegyezően érkeztünk meg, többségében a Zsolozsmás közösség tagjaiként. Bőven volt idő a „megérkezésre”, a program tíz órakor kezdődött, de mi már 9 óra előtt befutottunk. Istennek hála, a köd nem nehezítette meg a haladást. A lelkigyakorlat elmélkedését dr. Kránitz Mihály atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemrektora tartotta.

Mindenekelőtt szentmisét mutatott be, amelyen röviden bemutatkozott. Külön megköszönte a bencés nővérek bizalmát, hogy őt hívták meg előadónak erre a lelkigyakorlatra. Hiszen-ahogy elmondta- ma már bizalmi kérdés, hogy kit engedünk be a házunkba, és az a közösségünkre hogyan hat.

A homíliájából idézek néhány gondolatot:

Az egyházi év utolsó napján, a Lélek hangjára azért gyűltünk össze, hogy tökéletesebbek legyünk. A napot belső magánszilveszterként élhetjük meg, hiszen mi nem a világ ritmusára élünk. Krisztus születésére készülünk, és lelki összeszedettségben Jézus arra hív minket, hogy a mi szívünkben születhessék meg. Ne feledkezzünk el arról, hogy kit szeretnénk köszönteni. Az egyházban Krisztus köt össze minket, és így nővéreknek, testvéreknek mondhatjuk egymást már itt a földön a szeretetben növekedve, hát még a földi kötöttségek megszűntévelaz örök szeretet boldogságában egymásnak örülve. Imában, csöndben gondoljuk át, milyen kegyelmi időszakok voltak életünkben, s mi az, amit ki kell javítanunk. Az összegzés és a visszatekintés közben ne felejtkezzünk el arról, hogy a jövőnk, lelki életünk növekedése Jézus Krisztus.

Dániel próféta az olvasmányban és Lukács evangéliumában Jézus a világ végéről, az ítéletrő lszól. Előképek ezek, amelyekkel Jézus megrázza övéit, mert a világ más irányban halad. Háborúk zajlanak több helyen, a nagyhatalmak pedig kárt, szomorúságot és fájdalmat okoznak. Embert borzongtatók a világháborúk vagy a napokban évfordulós délvidéki vérengzés. Hogyan történhettek meg ezek? Az az ember, aki Isten nélkül akar élni, nem változik. A próféta jól értelmezte, hogy a választott nép mire készüljön. De az ember feledékeny is, hajlamos megfeledkezni Isten irgalmáról. A fenyegetettség ma felfogható kísértésnek. Szüntelen lelki harc, küzdelem folyik, még úgy is, hogy Jézus Krisztust öltjük magunkra. E világnak a csapdái lecsapnak az utolsó napon. Hogyan állunk Isten elébe azutolsó ítéletkor? Legyünk Isten előtt „átlátszóak”, legyünk természetesek! Világvég biztosan lesz, amikor megszabadulunk a hatalmasságok szorításából, de nem tudjuk, mikor. Ezért mondja Jézus: „Virrasszatok és vigyázzatok, szüntelenül imádkozzatok, hogy megállhassatok az Emberfia előtt!” Jézus szolidáris velünk, az Isten fia emberi természetet vesz fel. Isten a szeretet hatalmát akarja kiterjeszteni, egészen az ellenség szeretetéig. A másikért való élet, szeretet az, aminek imádságban és tettekben kell megnyilvánulnia. Isten nem fölöttünk és mellettünk, hanem bennünk van. A szentmisében hálát adtunk égi édesanyánkért. Kértük, hogy a feltámadás reménysége töltsön el minket, és a kereszthordozáshoz kértünk erőt. A szentáldozás után az atya a hamarosan kezdődő új egyházi év alkalmából boldog új évet kívánt. A szentmise kegyelmével kezdhettük a lelki napot. Az első elmélkedés témájául Ágota nővér kérésére az atya a hitet választotta. Miután Jézus kiválasztja a tizenkettő tanítványt, fölmegy velük a hegyre. Általában fordítva szokott lenni; a tanítvány keresi a mestert. Ebben az esetben Jézus, a mester választja ki a tanítványokat, hogy velük a legfontosabb dolgokról elmélkedjen. Mi is így teszünk: a hegyet most a puszta jelenti, ahová érkeztünk, ahonnan elrugaszkodunk a földi valóságtól. Hiszen Isten van itt, akit fel kell ismernünk. Amint Márta felismerte az őket meglátogató Jézust, és kijött a házból, hogy Jézus elé siessen. Jézus hívja a kiválasztottakat, azaz az oblátákat, az oblátusokat. Életünk ideje drága, nem mindenre adjuk erőnket, energiánkat. Vannak, akik szórakozással múlatják az időt. Pál apostol szólít fel: Ragadjátok meg az időt! Kegyelmi idő, kegyelmi pillanat az, amikor Jézus hív minket. Az előadó nemrég Indiában járt, ott ezt hallotta egy kereszténytől: „Ti, európaiak rohantok az idő után, mi uralkodunk rajta.” Ők nyugodtan, békében élnek, mi kényszeredetten, a hírek visznek, vonzanak minket. Kimondtam-e már önállóan, magányom csöndjében vagy közösség előtt, hogy hiszek? A szerzetes leborul, és megtartja az ígéretét. Ígéret, eskü: ezt jelenti az obláció. Az itt élő szerzetes nővérek az életszentségre való törekvésükkel láthatóvá teszi az utat, amelyen mi élünk, és ilyen forrásokból, lelki napokból töltekezhetünk, mert ezek táplálnak minket. Ma minden szó elértéktelenedett, értékét vesztette. Mi az a szó, ami örömmel tölt el minket, és meghatározza életünket? Isten elküldi a fiát, aki szólít: Jöjj és kövess engem! Isten szólított fel: Szaporodjatok, sokasodjatok! Megszületett Ázsiában a 7 milliárdodik emberke a földön. Az első ezer évben Európát, a második ezer évben Amerikát és Afrikát evangelizáltuk. A harmadik évezredben Ázsia van soron. A mai apostolok mi vagyunk, hitünk alapigazságait el kell mélyítenünk. Higgyünk az evangéliumban! Örömmel és alázattal jussunk el a messiás megszületéséhez! 2012. októbertől a szentatyameghirdeti a hit évét. A hit alapjainak megerősítésével leszünk képesek az új evangelizációra. Krisztus előtt 200-ban az indiai nép barlangokban szobrokat faragott, és nem azért, hogy 2200 év múlva azok a világörökség részei legyenek. Életük része volt, ők így imádták az Istent, aki elfogadta áldozatukat, hiszen jó szándékkal keresték Őt. A vallásosság sokkal jobban átjárta a hétköznapjaikat. A mai ember visszalép a kereszténységből akkor, amikor a horoszkóp vagy a jóslás felé fordul. Nekünk ennél sokkal több van a birtokunkban; maga az Isten. Ő az első materialista, aki komolyan vette az anyagot, hiszen az anyag is Isteni lett. Az ember pedig kihasználja az anyagot, a természetet tönkreteszi, így nehezíti meg a jövő nemzedék életét. Isten örök szava üdvözít minket. Nekünk is szóvá kell lennünk, ha – Fila Béla dogmatikaprofesszor szerint – Isten is szóvá tette önmagát. Isten az örök ige, amely kinyilatkozza önmagát, és rögtön valóság lesz. Közénk jön, és mi befogadhatjuk, de tovább is kell adnunk Őt. A lelket Istentől kapjuk, és Neki is adjuk vissza. A temetőben emlékezünk, imádkozunk szeretteink sírjánál, akik már az Istennél vannak. A mennyország - és a pokol is –örök. Szabadságot kaptunk, ez Istennél a kockázati tényező. Vannak dolgok, amiket nem tudunk, miért vannak, és itt a földön nincsen rá válasz, csak odaát. Még az egyháznak sincs sok esetben keze ügyében a válasz. Isten szavának fényében kell elgondolkodnunk azon, mi az, ami történt és történik ma velünk. A kísértések halálunk után egy órával szűnnek meg. Rajtunk áll vagy bukik, hogy életünkben kivonjuk magunkat a gonosz hatalma alól azáltal, hogy ragaszkodunk Isten igéjéhez vagy sem. A szentatya egy új evangelizáció



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 1
Heti: 2
Havi: 13
Össz.: 13 704

Látogatottság növelés
Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Szent Pachomius Dékánia és Zsolozsmás Közösség - © 2008 - 2024 - pachomius.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »